2017. július 9., vasárnap

17.rész

Képtalálat a következőre: „anime black angel boy”

Bukott angyalom...

17.rész


-Szeretlek!- mondta Darkness, miközben az ágyban ketten feküdtünk...
-Én is.- hazudtam...
"ADJ EGY ESÉLYT!" viszhangoztak a fejembe Jake szavai... Már egy hete nem voltam suliba... Hogy lehet...
-Darkness úr!- jött be a palotába egy szolga- Egy dühös bukott angyal áll a kastély előtt és a párja nevét kiáltozza!
A hülye! Megölt egy ártatlan embert! Reflexből elindultam kifelé, tényleg az a hülye volt! Csak sírva a nyakába ugrottam.
-Jake! Te hülye! Mit tettél?!
-Miattad tettem... Bone-al beszéltem... Ő mondta...
-Hülye! Csak... Tovább kellett volna lépned... Elég lett volna, ha csak én szenvedek!- a könnyeim patakokban kezdtek folyni- Szeretlek! Nem akarom hogy szenvedj!
-Érted megérte.- mondta mosolyogva, mi közbe az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek- Emlékszem, amikor kontaktlencse volt a szemedbe, akkor is gyönyörű volt, de, ahogy ezzel a szerelmes, megzavarodott tekintettel nézel rám, csak ugyanezt bizonyítja:megérte.
-De... Tudom... Hogy nem akarod ezt...
-Lehet... De jobban akarok veled lenni, mint elkerülni a poklot és... Ha akarnál se tudnál jönni a mennybe... Ezért én jöttem...- azzal megcsókolt, viszonoztam... Ilyen édesen még sose csókolt... Darkness csókja még csak a nyomába se ér...
-Pusztulj a jegyesemtől!- majd Darkness nekiszaladt, mert ez nem tetszett neki. Csak a düh beszélt belőle...
A harc véres volt... Általában Jake vére folyt... Ezalatt próbáltam leállítani Darkness-t, sikertelenül... Mikor megláttam, hogy Jake a halálán van, óriási erőt kezdtem magamban érezni, nőttem és nőttem... Olyan démonná változtam mint a Sátán... Dühömben neki mentem és a falhoz szorítottam, ő csak sírt... Most nem vele akartam foglalkozni, oda szaladtam Jake-hez, már nem démoni formába...
-Szólalj meg! Kérlek!- majd sírtam...
-Ny-nyugi rendben vagyok...
Megcsókoltam, ezzel annyi rohadtságot amit tudtam, kiszívtam belőle, de ezt már az emberi világban, tudtam... A Sátánhoz nem fordulhatok... Máshoz kell...
Elvittem Jake-t a Mennybe, ahogy vittem a hátamon, az összes angyal ránk figyelt... "Az nem Jake?" "Mit keres itt egy démon?" "Hogy bírja ezt a levegőt?" Őszintén szólva, lassultam... De minden erőmet beleadva, fájdalommal nem törődve, vittem fel a magas csigalépcsőn... Tudnám mi a f@sznak...
-Megállj démon! Ide nem jöhetsz be!
-Pusztuljatok az utamból! Tudtommal itt meghallgatják a kívánságokat! Menj amíg szépen mondom!
"Ez a démon tényleg imádkozni akar?" mondta a társának... Nagy nehezen felértem... Megtekintettem Istent... Letettem elé Jake-t, majd térdre borultam, és sírva mondtam...
-Istenem Istenem, kérlek, annak, ki miattam tért rossz útra, adj még egy esélyt, az életemet adom cserébe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése